130 évvel ezelőtt, 1893. április 3-án született Londonban Leslie Howard angol színész, az 1930-as évek egyik legnagyobb filmsztárja és bálványa.
Filmen végzetes szerelmek, súlyos lelki drámák hőseit formálta meg, de különös tehetsége volt ahhoz, hogy a legkönnyfacsaróbb szerepekben és történetekben is megőrizze azt a tartózkodó eleganciát, fanyar iróniát, amivel az ő alakítása nem vált csöpögőssé. És ezért lettek alakításai időt állók. A klasszikus figurák, a kalandfilmek szerepei sem álltak távol tőle, természetesen viselte a különböző korok kosztümjeit.
Leslie Howard, a tipikus angolnak tartott színész magyar származású volt, Stainer László néven született magyar emigráns szülők gyermekeként. A Steiner család öt gyermeke közül Leslie a legidősebb. Apja tőzsdei bróker volt. Középiskoláit Londonban végezte a jóhírű Dulvich College-ban. Tanulmányai után banktisztviselőként dolgozott, bár már tízévesen is játszott műkedvelő előadásokon, s tudatosan készült a színészi pályára. Az első világháborúban szolgálatot teljesített, de rövid idő után légnyomást kapott, és 1917-ben leszerelték. Ezután már csak a színészi pályára koncentrált.
1917-18-ban három rövidfilmet készített saját vállalkozásban, közben színészi tanulmányokat folyatott. Mielőtt a filmesek felfedezték, Londonban és New Yorkban színpadon játszott. Drámaírással is foglalkozott (Mondd meg nekem az igazságot – Tell me the truth), cikkeket írt a New Yorker és a Vanity Fair újságoknak, úgy tartják, újságíróként is sikeres lett volna. 1916-ban kötött házasságot Evelyn Martinnal, akivel haláláig együtt élt. Fiúgyermekük – Ronald – szintén színész lett.
A húszas évek végén kezdett filmezni, s az angol nyelvterület egyik legkiválóbb jellemszínésze lett. Különösen méltatták ragyogó beszédtechnikáját, amit G. B. Shaw Pygmalionjában, Higgins professzor szerepében megcsodálhatott a világ. Ezt a képességét több film narrátoraként is kibontakoztatta. Angliában és az Egyesült Államokban felváltva forgatott. A Warner Brothers, az RKO és a Metro-Goldwyn Mayer szünet nélkül foglalkoztatta, a népszerűségi listák élére került, és szolid eleganciája, intellektuális alakításai miatt a nők bálványa lett az egyébként egyáltalán nem szépfiús színész.
Az első film egy színpadi mű filmváltozata, a Kifelé tartó hajó volt 1928-ban. Ezt követék a harmincas években bemutatottak: Öt és tíz, Egy szabad lélek, Női szakasz, az Egyesült Államokban forgatott Titkok és Az állatbirodalom. Az 1932-es Berkeley Square-ben nyújtott alakításáért Oscar-díjra is jelölték.
1934-ben készült el az emlékezetes Vörös Pimpernel, amelynek antifasiszta változata az 1941-ben készült Modern Pimpernel (Pimpernel Smith) már valóban Howard tehetségének megfelelő szerep volt. Mindkét filmben kettős szerepet játszó figurát alakított, az egyik hősi, a másik gyámoltalannak látszó, de ugyancsak hősi figura volt. Talán nem igazán köztudott, hogy a pimpernel szó a magyar tikszem, azaz egy színeváltó mezei növény angol megfelelője. Az első Pimpernel után jött az Emberi kötelék, majd három amerikai film 1934-ből: az Angol ügynök, A hölgy hajlandó lesz és az Elvarázsolt erdő.
Az Elvarázsolt erdő gengsztertörténet volt, amelyben Humphrey Bogarttal játszott együtt és a siker óriási volt. A forgatás alatt kialakult barátságnak köszönhető, hogy Bogart leánygyermeke a Leslie nevet kapta. 1936-ban készült ugyancsak az Egyesült Államokban a nagysikerű Rómeó és Júlia. A Pygmaliont 1938-ban forgatták, abban az évben Oscar-díjra is jelölték, de a legjobb férfi szereplő díjat ezért az alakításért a Velencei Filmfesztiválon kapta meg. A Pygmalion rendezője egyébként maga Howard volt.
Az 1939-es év két olyan világsikert hozott számára, amely a filmtörténetben összeforrt a Leslie Howard névvel: ekkor készült az Intermezzo, amelyben Ingrid Bergmannal alakíthatta a fájdalmas, könnyes szerelmi történet egyik főszerepét, majd a Margaret Mitchell regényből készült Felmming-klasszikus, az Elfújta a szél. Már elmúlt negyvenéves, amikor az intellektuális, romantikus déli ifjút, Ashley Wilkest eljátszotta, páratlan sikerrel. A történet pikantériája, hogy Howard vonakodott elvállalni a szerepet, mondván jóval idősebb, mint a húszas éveiben járó csalódott, romantikus arisztokrata ifjú, s egyébként is elég hasznavehetetlen figurát játszott már. David Selznick, a film producere végül is alkut kötött, ha elvállalja a szerepet, eljátszhatja az Intermezzót is.
És így lett Leslie Howard Ashley, bár a szóbeszéd szerint ő volt az a szereplő, aki sose olvasta el a regényt.
Filmen végzetes szerelmek, súlyos lelki drámák hőseit formálta meg, de különös tehetsége volt ahhoz, hogy a legkönnyfacsaróbb szerepekben és történetekben is megőrizze azt a tartózkodó eleganciát, fanyar iróniát, amivel az ő alakítása nem vált csöpögőssé. És ezért lettek alakításai időt állók. A klasszikus figurák, a kalandfilmek szerepei sem álltak távol tőle, természetesen viselte a különböző korok kosztümjeit.
Mint filmrendező is kipróbálhatta magát, a Pygmalionon kívül a Modern Pimpernel, a Kevesek között az első és a Gyengéd nem című filmekben rendezőként és színészként is közreműködött, sőt az utóbbi két, 1942-ben készült filmben Howard volt a producer is. 1941-ben játszotta el a 49-ik szélességi fok című film szerepét. Utolsó munkája rendezés volt, az 1943-ban készült A lámpa csendesen ég. Számos rendezői terve korai halála miatt nem valósult meg.
Halála hős szerepeihez méltó volt. Háborús megbízatást teljesített, amikor repülőgépét 1943. június 1-jén, a Vizcaya öböl felett lelőtték a németek. Csak a háború után derült ki vagy született egy újabb legenda, miszerint Howard úgy ült be a gépbe, hogy tudta, kevés remény van az úticél, Lisszabon elérésére. A repüléssel ugyanis csapdát állítottak a németeknek, hogy azt higgyék, a fedélzeten utazik Churchill. Az angol miniszterelnök így közben egy másik gépen ki tudta kerülni a németeket. Az igazi modern pimpernel történet pedig – ha igaz – ilyen hősiesen és tragikusan ért véget.
